Májgyulladás esetén az orvos kétféle stratégia közül választhat. Az egyik a passzív magatartás, a tüneti kezelés történik. Ágynyugalmat, vitamin- és kalóriadús, könnyen emészthető, zsírszegény táplálkozást, valamint a hasi és a lábduzzanatot okozó vízeltávolítására szolgáló vízhajtók szedését írhatja elő.
Ha szerencsénk van és valóban csak akut betegségről van szó, az néhány hét alatt meggyógyul. A fertőzés lecsengését a vérből a vírus-antigének eltűnése és az antitestek megjelenése jelzi, amit aztán többször ellenőrizni is kell.
Az esetek tizedében a gyulladás hat hónapon túl is megmarad, és krónikussá válik. Emiatt mindaddig végeznek kontrollvizsgálatokat, míg a máj transzaminázai normális értéket nem mutatnak.
Az krónikus (idült) májgyulladás kezelésére az elmúlt időszakban több készítmény és hatóanyag is megjelent. Két fő típusuk van,az interferon és a nukleozid-analógok.
Májelégtelenség, illetve -kóma kialakulásakor csak sürgős májtranszplantáció segíthet, de ez most nem aktuális (ráadásul további problémákat is felvethet, e ez már túlmutat a hagyományos orvoslás keretein....).
Rátérve a két gyógyszertípusra, ezek az alábbiak:
Interferon
Nagy hatású szer. Olyan mint egy buldózer. Felismeri és elpusztítja a vírusokkal fertőzött málsejteket. Igazi nagytakarítást végez: "ami rossz azt kidobja". Szerencsére a májnak elég nagy mennyiségű szövetanyaga van. Ennek következtében mindazon esetekben, amikor nem lépett fel májzsugorodás (cirrhozis), a szervezet megengedheti magának azt a luxust, hogy a sérült szöveteit (vírusos örökítő anyagával együtt) elpusztítsa.Az interferon terápiának általában elég kemény mellékhatásai vannak: a vérlemezkeszám és fehérvérsejtszám csökkenése, depressziós hangulatváltozás, hajhullás, autoimmun-betegségek, pajzsmirigy-gyulladás, nőies emlők megjelenése stb. következhet be.
Az orvos mégis általában a kezelés folytatását javasolja, mert jelenleg ez a leghatékonyabb gyógyszercsoport, és a mellékhatások - állítólag - kezelés befejeztével elmaradnak.
Nukleozid-analógok
A másik lehetőség az úgynevezett nukleozid-analógok. Sokkal kíméletesebbek, mint az interferon. Hátránya viszont, hogy a vírus valójában benn marad a szervezetben, csupán a replikációjukat (sokszorosozásukat) sikerül gátolni, s ily módon a májgyulladás enyhíteni.Egyik ilyen bevált hatóanyag a lamivudin, olykor akár 98%-os a vírus szaporodásának gátlása. Alkalmazása nyomán a betegek jelentős részénél (40-72%) a májfunkciós értékek újra normálisak lesznek. A vírusok ezzel még nem tűnnek el, csupán hatásuk nem érvényesül, tehát a májfunkciós (GPT, GOT, bilirubin stb.) értékek megjavulnak.
A nukleozid analógok mellékhatása általában csekély. Legfőbb veszélyük, hogy a kezelés nyomán rezisztens vírusok fejlődhetnek.
Nálam az orvos a Baraclude (entecavir) kezelést választotta.
A HBV-fertőzés okozta végstádiumú májzsugor gyógyításának egyedüli módja a májátültetés. Problémát jelenthet az átültetett máj újbóli megfertőződése a szervezetben megbújt B-vírussal. Ennek kivédésére úgynevezett HBV-hiperimmunszérummal, egyfajta passzív immunizálással ma már van lehetőség.
Sajnos a pakliban benne van az is, hogy a májzsugor alapján májrák alakul ki A májrák sebészi kezelést igényel, egyes eseteiben a májátültetés itt is szóba jöhet.
